Mindenki hallott a szarvasgomba különlegességéről, a kincsről, amelyet majdhogynem aranyárban mérnek. Igen ritka csemege, amely a föld alatt bújik meg és kutyákkal vagy disznókkal keresik, majd kiássák. Szerelmi afrodiziákumnak is emlegették a régi időkben, amelytől a nők gyengédebbek, a férfiak meg szeretni valóbbak lesznek. A leghíresebb szarvasgomba fajta a Tuber melanosporum, amely Franciaországban, de Dél-Európában sok helyen terem, sajnos Magyarországon nem. A hazánkban is termő nyári szarvasgomba is nagyon ízletes, határozott karakterű gomba, amelyek szintén nagyon kedvelnek a különleges ízek kedvelői. Magyarországon is terem a ritka és értékes piroshúsú, vagy isztriai szarvasgomba, amit csak mi hívunk pirosnak, de a leghíresebb lelőhelye az olaszországi Piedmont, ez a legdrágább fajta. Árulkodó jelek vannak a talajon, de a szarvasgomba lelőhelyek megtalálása nagyon nehéz, sok esetben nagyon kevés sikerrel járnak a keresők és az erdőkben nagy kárt tesznek a fák körbe ásásával. Hihetetlen gasztronómia különlegesség, amelyben nem sok embernek van szerencséje, mert a szarvasgomba termesztés sem mindennapos művelet. A franciák már a XIX. sz. elején rájöttek, hogy ha olyan tölgyfa alá vetnek makkot, amely alól rendszeresen gyűjtöttek szarvasgombát, akkor a csemete gyökerére nagy valószínűséggel szintén rátelepszik a gomba. Ezeket a csemetéket aztán 1-2 éves korukban átültetve létrehozták a szarvasgomba termesztő ültetvényt. A szarvasgomba termesztés nem mondható elterjedtnek, ezért még mindig csak nagyon különleges alkalmakkor kerülhet az asztalra a fenséges csemege.